Egyik reggel azt találtam ki, hogy adok egy-egy üres lapot a lányoknak egy-egy tollal, hogy tegyék a táskájukba, és az lesz az ANYAlap. Az anyalap arra van, hogy ha valami rossz, vagy különös, vagy akár nagyon jó dolog történik az iskolában velük a nap folyamán, azt jegyezzék fel, hogy este el tudják mondani nekem, ha valami bántja őket. Ezt azért találtam ki, mert sokszor előfordul, hogy 2-3 héttel egy esemény után jut eszükbe elmesélni valamilyen sérelmet, akkor pedig már nem tudom orvosolni. Ezt elkerülendő, ha felírják, hogy mi bántja őket, rögtön le tudom kezelni a dolgot. Ebben az az érdekes, hogy minden nap beszámolnak róla, mi történt az iskolában miközben sétálunk hazafelé, vagy vacsora közben, de ilyenkor általában jó hangulatban vannak, és elfelejtődnek -akkor jelentéktelennek gondolt- apró sérelmek. Viszont pár nap múlva, vagy akár 2-3 hét múlva mégis előjön valahogy, ami viszont azt jelenti, hogy mégiscsak fontos, és foglalkoztatja a lelkivilágukat. Ilyenkor úgy érzem, tehetetlen vagyok, ezért is találtam ki ezt a módszert. Úgy érzem, ez egyfajta biztonságérzetet ad nekik. Most továbbfejlesztettem a dolgot, és egy füzetet adok nekik. Anyósom javaslatára- akinek nagyon tetszett az ötlet- pici, zsebben tartható jegyzetfüzetet vettünk, hogy mindig a zsebükben hordhassák, és bármikor elővehessék.
|
ANYAnapló: kivágok egy képet, amelyiken csak mi ketten vagyunk rajta, és beragasztom az első oldalra. Már vihetik is egy tollal, vagy ceruzával, és jegyzetelhetnek bele. |