Székelyföldi élménybeszámoló

Meghívást kaptam Székelyföldre, hogy a "Két délután csak a nőké" című rendezvényen tartsak NŐ iskola előadást. A 4 napos kirándulásra elkísért Zsófi és Adél is. Dorka itthon maradt apukájával, mert ő még túl kicsi egy ilyen hosszú és intenzív utazáshoz. Édesapámat kértem meg, hogy jöjjön el velünk, ő pedig szívesen jött, pláne, hogy üzleti kapcsolat is köti őt oda, így két legyet ütött egy csapásra. Szerdán indultunk 11 óra körül. Mivel Adélka reggel még fellépett az iskolai rendezvényen, így nem tudtunk korábban indulni. Jó hosszúra sikeredett az út, sok mindenen meglepődtem közben. Erdélyben szinte nincsen autópálya, végig kis falvakon keresztül vezet az út. Ahogy átléptük a határt Ártándnál, kisgyerekkorom látványvilága tárult a szemem elé, mintha 30 évet visszautaztunk volna az időben. Az órát 1 órával előre kellett állítani az időeltolódás miatt, így további egy órát veszítettünk. Nagyváradon nagyon meglepődtem, valahogy az én képzeletemben egy szép régi magyar városként volt jelen, ezzel ellentétben egy elmaradott, ronda, piszkos, romos város fogadott bennünket. Kolozsvár szintén csalódás volt, és úgy éreztem magam, mintha valóban Románia közepén lennénk, ráadásul a benzinkúton egy szót sem tudtak magyarul :( 

Este sötétben értünk Marosvásárhelyre, ahol már a város szélén úgy éreztük, mintha nyugaton lennénk, az út mentén nagy bevásárlóközpontok, rendezett utak fogadtak Itt picit eltévedtünk, nem tudtuk megkerülni a várost, ezért hamar a belvárosban találtuk magunkat. Utólag nagyon örültünk neki, mert bár nagyon fáradtak voltunk, a látvány kárpótolt bennünket, gyönyörű történelmi belvárosa van Marosvásárhelynek, ha legközelebb elmegyünk Erdélybe, ott biztosan egy napot szeretnék eltölteni. Az út további részében keresztül utaztunk Parajdon, majd Szovátán, és végül egy 50 km-es szakaszon késő este egy olyan szerpentines óriás fenyves hegyen mentünk át, ahol az orrunkig sem láttunk a ködtől. Nagyon félelmetes volt, én azt hittem, már lementünk a térképről, mire végre megérkeztünk Gyergyócsomafalvára. 

Rögtön megtaláltuk a központban a Székely vendéglőt, aminek a panzió részében kaptunk szállást. Az egész panzió gyönyörű és nagyon autentikus volt. Ott kaptuk az étkezéseket is, 3 nap alatt degeszre ettük magunkat, olyan finomakat főztek. 

A Székely panzió éttermében nagyon finomakat ettünk

A székely panzió előtt

Szobánk a Székely panzióban

Jó későn kerültünk ágyba, reggel viszont korán keltünk, mert találkozunk Emíliával, aki az egyik  gyergyócsomafalvi turisztikai referens, és aki meghívott bennünket. Reggeli után indultunk a hagyományok utcájába, ahol belekóstoltunk a székely ruhák varrásába, szövésbe, fafaragásba, kenyér sütésbe, agyagozásba. (folytatás a képek után...)

Magdi néni megtanított bennünket, hogyan kell székely ruhába öltözni

Magdi néni és egy székely baba

Zsófi és Adél egy székely ruhával

Zsófi Magdi nénivel varr, Adél pedig vasalásra készíti elő az anyagot

Én és a székely fiúharisnya

Zsófi vasal gőzölős vasalóval

Vilma néni 84 évesen is minden nap sző

Mi is szőttünk 2 sort

Vilma néni kamrájából előkerült a leányka

Vilma néni ablaka

Házikenyér sütöde

A sütijük is nagyon finom

Pityókás (krumplis) kenyér

Az agyagozó műhelyben vettünk néhány ékszert is

Az agyagozó műhely

Akkor ezt mindet kérjük... :)

Levente, a fafaragó, aki egyébként tanító bácsi, énekes, és citerán is játszik

Levente műhelyében

Levente faragott nekem egy Kreatív Anyabanya feliratot is

Miután végig jártuk a mestereket, megebédeltünk a Székely vendéglőben, és indultunk a művelődési házba készülődni a délutáni előadásra. Az előadás előtt megnéztük a turisztikai irodát, egy pályázatból épült fa tornyot, ami helyi látnivaló, nekem nagyon nagyon tetszett. A 2 órás előadás végül 4 órásra sikeredett, így este 9 után értünk vissza a panzióba. Az előző esti út és későn fekvés után, alig bírtam már a lányokkal a vacsoránál, énekeltek a vendéglőben, egyáltalán nem tudtam már kontrollálni a viselkedésüket. :)

Emília meglepetése: kaptunk tőle saját készítésű sálakat

A különleges turisztikai iroda felső kilátó szintjén Miki papa, Zsófi, Emília, Adél

Emíliával megegyeztünk, hogy másnap hagyom a gyerekeket egy kicsit tovább aludni, hogy kibírják a napot, így csak 10 órakor indultunk át Gyergyószentmiklósra, ahol meglátogattuk a Tarisznyás múzeumot. A múzeum után beültünk egy helyi kávéházba, ahol én kihasználtam a lehetőséget egy üzleti beszélgetésre, a lányok Emíliával pedig óriás csocsó partiba kezdtek az emeleti játékszobában.

Amikor már rengett felettünk a plafon, akkor tovább indultunk, és visszamentünk Gyergyócsomafalvára, ahol megebédeltünk, majd átmentem a művelődési házba, ahol a rendezvény keretein belül egy pszichoterapeuta is tartott előadást. Szerencsére a lányokat ez nem érdekelte, így Miki papával a panzióban maradtak, és a gépemre letöltöttek egy filmet, azt nézték pihenésképpen. A pszichoterapeuta előadása után kezdődött az én második estém is, ahol kreatívkodtunk mérföldköveket, valamint öröm befőttet. Ez a foglalkozás is jól sikerült, aznap sem végeztünk a megadott időben. Este megvacsoráztunk a Székely vendéglőben, majd lefeküdtünk aludni, mert szombat reggel megint korán keltünk, hogy időben tudjunk hazaindulni. Reggel 8 órakor indultunk Parajdra. Emília, és kolléganője Enikő, valamint Enikő barátja, Attila is velünk tartottak. Nagy meglepetés ért, amikor átmentünk a Parajd felé vezető szerpentines 50 km-es erdő szakaszon. Ami odafelé félelmetes sötét ködös erdőnek tűnt, az visszafelé a reggeli napsütésben a világ leggyönyörűbb 30 m-es óriásfenyőkkel övezett hegyi útja volt. A fenyők mögött pedig gyönyörű legelők, szebbnél szebb kis hegyi házakkal, panziókkal. Székelyföld gyönyörű!

Az első busszal bementünk a sóbányába, ahol 11 óráig el is ütöttük az időt. Itt egy egész napot is simán el lehet tölteni, annyi lehetőség van. Miután feltankoltuk magunkat parajdi sóval, hazaindultunk.

Nagyon jól éreztük magunkat Erdélyben, remélem hamarosan visszatérünk.  Köszönöm Emília! Köszönöm Gyergyócsomafalva!