Kiságy fölé füzér

5 napja vagyunk kórházban Dorka babával, de egy komplett könyvet tudnék írni róla. Ez azonban nem az a fórum, ahol ilyen dolgokról keres információt az ember lánya. Tömören annyit, hogy az ellenségnek sem kívánom, hogy így lássa a gyerekét, hogy 10 nap után se tudja levinni a lázát, hogy jéghideg testborogatassal kelljen néznie a 40 fokos lázas kis babát, és hogy 39.6 lázzal szurkálják agyon több, mint 1 órán át, mert nem találják az új vénát, miután a régi szétment, és mellé adták az antibiotikumot 2 napig...amitől üvöltött a baba.... Szóval amikor már berendezkedtünk a szobánkban végre szoba társ nélkül, akkor 4 nap után áthozták Timikét... Timike egy 7 hónapos down baba, aki szinte kórházakban él, a szívét műtötték, és egyedül van bent, a szülei hetente látogatják.... A 10 napja nem alvásomra már csak ez a lelki megrázkódtatás hiányzott. Timike egy tündér, nem sír, csak gőgicsél, és játszik, eszik, alszik. Vannak játékai a kiságyban, de sokszor felfelé bámul a fehér plafonra. Elhatároztam, hogy nem nézheti egész nap a fehér plafont. Dorka névnapi ajándékának csillogó csomagoló papírjából köröket vágtam, átfűzt egy darab fonallal, és felkötöttem a kiságyra. Azóta Timike azt nézegeti és magyaráz neki..... Ami nekünk semmi, az másnak lehet maga az Élet.... (ezt a bejegyzést a telefonomról írom, elnézést ha elírások vannak benne).